Istvánosok 38. - Dóczi Áron: „A karmesterektől rengeteg csodás élményt kaptunk”
Miután a budapesti Zeneakadémiát elvégeztem, egy hároméves svájci posztgraduális képzés után újra hazaérkeztem Budapestre. Záborszky Kálmán, Ménesi Gergely és Horváth Gábor – ők hárman voltak akkor is és most is az István zenekar vezető karmesterei – meghallgattak, és örömmel vártak engem. Ez volt életem első becsületes, rendes állása.
Körülbelül fél évig játszottam a tuttiban, majd Záborszky Kálmán azt mondta, hogy mától kezdve más dolgom lesz: koncertmester leszek, és előre ültetett. Így lettem az István zenekar koncertmestere, ami óriási megtiszteltetés és öröm volt, fiatal pályakezdőként nagy energiákkal és lelkesedéssel láttam neki a munkának. A zenekarnak ebben az időben elég vegyes összetétele volt. Ültek a zenekarban diákok, konzisok is talán, jó páran zeneakadémisták, és néhány amatőr is, bár nem túl sokan. Amikor egyre több végzett muzsikus került a zenekarba, akkor szép lassan, de el kellett búcsúzni tőlük, mert azt a munkamennyiséget és elvárást, ami egy profi zenekarban természetes, azt ők már nem tudták vállalni.
Különleges varázsa van ennek a helynek. Itt van Budapesten, nem kifejezetten belváros, de közel mindenhez, egy kis sziget – és igazán otthonos közösség. Hogy ez a családiasság miként jött létre, nem tudom, de úgy sejtem, hogy már Záborszky Józseffel született meg, és aztán a fia, Kálmán vitte tovább. Minden karácsonykor volt egy összejövetele a zenekarnak, és emlékszem egy alkalomra, amikor a Zémann Laci barátom, aki rendszeresen jár vadászatokra is kürtölni, hozott vaddisznóhúst, és az abból készült pörkölttel vendégelte meg az egész zenekart.
A karmesterektől rengeteg csodás élményt kaptunk,
csak hogy párat megemlítsek: Kocsis Zoltán, Kovács János, Medveczky Ádám, Antal Mátyás, Baráti Kristóf, Dénes István. Amikor egy-egy ilyen személyiség megjelent, akkor harapni lehetett a csöndet, annyira itta minden zenész a szavaikat. Volt hét, amikor Kocsis nálunk vezényelt minden este, és ugyanazon a héten én egy másik zenekarban ülve is vele próbáltam – ott délelőttönként voltak a próbák –, és úgy éreztem, hogy velünk sokkal szívesebben, hihetetlen koncentráltsággal és kedvvel dolgozott. Szerintem ő is érezte azt, hogy milyen nagy igény van az ő jelenlétére, tudására.
Bár már nem vagyok állásban az István zenekarnál, de azóta is nagy örömmel jövök vissza, és minden évben egy-két koncerten muzsikálok. Legutóbb például a versenygyőztesek koncertje volt, amin nagy örömömre a fiam is játszhatott velünk.
További híreink
Devich Márton: „Mindvégig megmaradtam a zene közelségében”
Devich Márton életében gyerekkora óta meghatározó szerepet tölt be a zene. Bár ő maga nem ezt a pályát választotta, zenei tudását kulturális újságíróként és a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek szolgálatában is kamatoztatta. 2016 óta a Bartók Rádió csatornaigazgatója. Fia, Devich Gergely csellóművész, aki a Szent István Király Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnáziumból indulva jelentős sikereket ért el pályája során, már Istvános növendékként is. Devich Mártont életének fő állomásairól kérdeztük, és arról is beszélgettünk vele, hogy milyen jelentőséggel bír egy fiatal számára egy támogató zenei közeg.
https://papageno.hu/Istvanosok
Elindult a 2025. évi Prima Primissima közönségszavazás
Szavazzon a 2025-ös jelöltek közül a kedvencére!
Ön is segíthet eldönteni, ki legyen idén a Közönségdíjas. Ehhez csupán annyit kell tennie, hogy a 30 jelölt közül kiválasztja a kedvencét, és az ő kódját (csak a kódot!) elküldi SMS-ben a +36-70-707-7000-es telefonszámra december 3-án éjfélig.
olvass tovább