A Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Fúvószenekarának Hangversenye

20 éves a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Fúvószenekara!

Edward Elgar: Pompa és udvartartás (Pomp and circumstance) No 1.

Hidas Frigyes: Kettősverseny (közreműködik: Rácz Ottó és Benkócs Tamás)

Carl Maria von Weber: A bűvös vadász – nyitány

—

James Barnes: III. „Tragikus” szimfónia

Vezényel: Makovecz Pál

A Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Fúvószenekarának hangversenye

A Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Fúvószenekara fennállásának húszéves jubileumát ünnepli: az elmúlt két évtized legsikeresebb műveiből válogatott programmal áll a Müpa közönsége elé. A hangverseny a romantika világától a 20. század végének és napjaink zenéjéig ívelő utazás, amelyben a fúvósegyüttesek sokszínű hangzásvilága, ereje és kifejezőképessége kerül középpontba. Edward Elgar, aki alig egy évszázaddal Georg Friedrich Händel halála után született, a brit zene egyik legfontosabb romantikus megújítójává vált, s különösen indulóival nyerte el a nagyközönség tetszését. Pompa és udvartartás (Pomp and Circumstance) című indulója – amelynek címe Shakespeare Othello című tragédiájának egyik sorából származik – egyszerre hordozza az ünnepi méltóságot, a nemzeti büszkeséget és a fúvósegyüttesek ragyogó, monumentális, mégis elegáns hangzását.

A 20. század egyik legjelentősebb magyar fúvószeneszerzője, Hidas Frigyes Kettősversenyében egészen más szerepet szán együttesének. Már nem az ünnepi külsőségek, hanem a szólisták és a zenekar párbeszéde kerül a középpontba. Hidas a fúvószenekari irodalom új lehetőségeit kutatja: a virtuozitás, a ritmikai játékok és a különböző hangszínek egymásba fonódása egyaránt meghatározza versenyművét.  Carl Maria von Weber A bűvös vadász című operájának nyitányában ezzel szemben a fúvósok már nem az uralkodót, a pompát jelképezik, vagy az egyén bizonytalan útkeresését. Weber zenéjében a természet, az erdő titokzatossága és a vadászat világa elevenedik meg; a fúvós hangszínek különleges szerepe révén a zene egyszerre idéz szabadságot és a német néplelket, az otthont.  A hangverseny záró műve James Barnes III. „Tragikus” szimfóniája, amely egészen személyes hangon szólal meg. A szerző egyik legmélyebb érzelmi válságából született alkotás a veszteség, a fájdalom és a belső küzdelem zenei lenyomata. A sötét, drámai pillanatok mögött azonban végig ott húzódik a remény lehetősége: a mű nemcsak tragédiát, hanem az emberi lélek erejét és a megbékélés felé vezető utat is megmutatja.

A jubileumi koncert így nemcsak egy zenekar húsz évének ünnepe, hanem annak bizonyítéka is, hogy a fúvószenekari hangzás a pompától a személyes vallomásig, a közösségi ünneptől a legmélyebb emberi érzelmekig képes hidat teremteni.