Beethoven: III. Leonóra-nyitány, op. 72a

Brahms: Változatok egy témára, op. 56a

Kodály: Psalmus Hungaricus, op. 13

Vezényel: Medveczky Ádám

Három zeneszerző – három korszak – de mindenekelőtt ugyanaz a zene teremtő erejébe vetett hit. Koncertműsorunkat – Ludwig van Beethoven Leonóra-nyitányát, Johannes Brahms egy Haydn-témára komponált variációit és Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát – a kompozíciós hagyományokon túl ez a szellemi kapocs is összeköti.

Beethoven magánéleti kudarcai és csalódásai ellenére sohasem szűnt meg hinni a felvilágosodás eszméiben. Egyetlen, 1814-ben komponált szabadító operája, a Fidelio is a humanista eszmeiség jegyében született: a hűséges Leonóra igazságtalanul börtönre ítélt férje szabadítására siet Fidelio álnéven, vállalva a veszélyt a reménytelen helyzetben is, míg végül a zsarnokság felett győzedelmeskedik az igazság, s a szerelmesek ismét egymáséi lehetnek.

Beethoven közel tíz éven számtalan átiratot készített operájából – a drámát bevezető nyitányból négy változat is készült. Koncertünkön felhangzó III. Leonóra-nyitánya sűrített, drámai zenei anyagában mintegy az egész opera eszmeiségét összefoglalja. A lassú bevezetés a tömlöc sötétségéből fokozatosan vezet a fény felé, a trombitafanfár pedig a szabadságot hozó miniszter érkezését hirdeti. A nyitány végén ujjongva tér vissza a főtéma: győz a hűség és az igazság.

Beethoven öröksége Brahms variációs művészetében sajátos módon él tovább. Az 1873-ban komponált sorozat egy Haydnnek tulajdonított XVIII. századi koráldallam témájára épül. Az eredetileg Szent Antal tiszteletére körmeneteken énekelt osztrák koráldallamot Brahms nyolc variáción keresztül különböző módon variálja: a dallam és a harmónia, a ritmus és a karakter számtalan lehetőségét bontja ki, mígnem az utolsó, passacaglia variációban a teljes zenekaron harsan fel diadalmasan az eredeti koráldallam.

Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusa szintén a múlt örökségéhez fordul: Kecskeméti Végh Mihály XVI. századi zsoltárparafrázisát foglalja monumentális oratorikus műbe Dávid szövege alapján. A trianoni békeszerződés utáni nemzeti sors panasza a tenor szólista és a kórus hangjában szólal meg, miközben a magyar népzene pentaton dallamkincséből építkező főtéma újra és újra visszatér. E megdöbbentő, felkavaró érzéstömegből, az igazság-látomásból a zene lassanként csendesedik el, s végül, mintha minden remény odaveszne, a krónikás semmibe enyésző sorai zárják vigasztalanul Kodály monumentális zenekari kórusművét, a Magyar Zsoltárt.