Antonín Dvořák: h-moll csellóverseny Op.104.     (Tomasz Máté)

I. Allegro, II. Adagio ma non troppo, III. Finale. Allegro moderato

—

Pjotr Iljics Csajkovszkij: Részletek a Csipkerózsika és a Hattyúk tava balett zenéiből

Pjotr Iljics Csajkovszkij: Csipkerózsika-balett Op.66

1. Prológus: Bevezető; A Lila-tündér
   2. Prológus: Induló; A királyi udvar belépője
   3. I. Jelenet, Pas d’action: Rózsa Adagio; Auróra-variációk: Auróra hercegnő tánca, A
   hercegek udvarlása
   4. III. Jelenet, Karakter-tánc: Csizmás Kandúr és a Fehér Cica
   5. III. Jelenet, Pas de quatre: A Kék Madár és Florine hercegnő
   6. I. Jelenet: Keringő „Virágfüzér-tánc”
   7. III. Jelenet, Karakter-tánc: Piroska és a Farkas
   8. III. Jelenet: Végső apoteózis

Pjotr Iljics Csajkovszkij: Hattyúk tava-balett Op.20
1. II. Jelenet: Scène – Moderato
2. I. Jelenet: Scène – Allegro moderato
3. II. Jelenet: A kis hattyú tánca
4. III. Jelenet: Scène – Allegro, Allegro giusto
5. III. Jelenet: Spanyol tánc
6. III. Jelenet: Nápolyi tánc
7. IV. Jelenet: Scène – Allegro agitato, Molto meno mosso, Allegro vivace
8. IV. Jelenet: Záró Jelenet – Andante
9. IV. Jelenet: Egy kis Chopin
10. IV. Jelenet: Záró jelenet – Allegro agitato

Közreműködik:

Tomasz Máté (cselló)

Vezényel: Baráti Kristóf

Dvořák sokáig nem tartotta a csellót méltó szólóhangszernek: szerinte „fent nyöszörög, lent morog” – s e véleménye mellett jó ideig ki is tartott. Első csellóversenye után, 1865-ben fogadalmat tett: többé nem ír darabot erre a hangszerre. Hasonló vonakodás előzte meg Csajkovszkij balettjeinek születését is. A komponista 1875-ben kapott felkérést első balettjére, a Hattyúk tavára. Az orosz mester a szimfóniaszerzők komolyságával látott munkához, a dallamokat, s a történetet az egyes szereplőkhöz igazította. Kritikusai – akik értetlenül szemlélték a koncertterembe illő balettzenét – fanyalogva fogadták balettjét. De amíg Kulius Reisinger, A hattyúk tava koreográfusa szabad kezet adott Csajkovszkijnak, addig 1890-ben a Csipkerózsika balettnél Marius Petipa jóval határozottabb követelményeket támasztott Csajkovszkij irányába, túlságosan szűk keretek közé szorítva a zeneszerző fantáziáját. Szerencsére mindkét komponista esetben feloldódtak a kezdeti kételyek. Csajkovszkij látványos jelenetekkel, izgalmas történelmi táncokkal, szólókkal és duettekkel ajándékozta meg a táncosokat, új szintre emelte a műfaj irodalmát: balettjeiben Mozart muzsikájának szépsége, Beethoven formai gondolkodása tükröződik, amit saját, hasonlíthatatlanul érzékeny zenei nyelvezete gazdagít.  Dvořák pedig – harminc évvel korábbi fogadalmát megszegve – döntött úgy mégis barátja, a híres cseh csellista, Hanus Wihan (1855–1920) hatására, hogy ismét csellóversenyhez fog. Az eredmény: a hangszer irodalmának egyik legnagyobb remekműve, amely nemcsak a hangszer határait tágítja ki, hanem zeneszerzői életművének is koronája. Mindössze három hónap alatt írta meg hagyományos háromtételes versenyművét amerikai évei végén. A szenvedélyes, erősen ritmizált nyitó szonáta tételét saját Lass mich allein (Hagyjatok magamra) című dalkompozícióját idéző, bensőséges hangvételű Andante követi, melyen ismét a honvágy hangjaira ismerhetünk, ám a Prágában átdolgozott zárótétel már derűs, életvidám Rondóval ér véget.

Tomasz Máté Junior Prima-díjas csellóművész a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a MÁV Szimfonikusok
gordonka szólamvezetője. Nyolcévesen kezdett csellózni, konzervatóriumi tanulmányait a Szent István
Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban folytatta. A Zeneakadémiát Perényi Miklós osztályában végezte
el. Számos hazai és nemzetközi verseny győztese. Szólistaként fellépett már többek között a Budapesti
Fesztiválzenekarral, valamint a Liszt Ferenc Kamarazenekarral.

Baráti Kristóf Budapesten született, gyermekkora nagy részét Venezuelában töltötte. Öt évesen kezdett
hegedülni, nyolcévesen már Venezuela vezető zenekaraival lépett fel. 11 évesen meghívást kapott a Francia
Rádió montpellier-i fesztiváljára. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult, nemzetközi versenygyőzelmei
után Párizsban Eduard Wulfsonnál képezte tovább magát. 2010-ben megnyerte a Moszkvai Paganini Versenyt.
Rendszeresen koncertezik világhírű zenekarokkal és karmesterekkel, aktív kamarazenész. 2016-ban a
Verbier Fesztiválon Bach szólóműveivel aratott sikert. A Liszt Ferenc Zeneakadémia vonós tanszékvezetője,
Kossuth-díjas, Stradivari-hegedűn játszik.