Egil Hovland: Agnus Dei  op. 167 fagottra és a cappella vegyeskarra

Dubrovay László: Laudate… tárogatóra és vonósokra (ősbemutató)

Dubovay László: Concerto fagottra és vonósokra

I. Allegretto, amabile

II. Crustel-dance

III. Walzer fanyar (acrid)

IV. Finale

—

Charles Gounod: Szt. Cecilia -mise

I. Kyrie

II.Gloria

III.  Credo

IV. Offertoire

V. Sanctus

VI. Benedictus

VII.  Agnus Dei

Közreműködik:

Lakatos György (fagott)

Horváth Péter (tárogató)

Geszthy Veronika – szoprán

Papp Balázs – tenor

Bán Balázs – basszus

Szent István Király Oratóriumkórus (Karigazgató: Záborszky Kálmán)

Vezényel: Ménesi Gergely

Globális világunk őrjítő információáradatában hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz? Hogyan csendesíthetjük el ismét zakatoló elménket? Egil Hovland, kortárs norvég zeneszerző és a szinte valamennyi zenei műfajban alkotó Kossuth-díjas zeneszerző, Dubrovay László egyaránt az egyházi, valamint nemzeti hagyományokból kívánják újraépíteni zenei világukat, s a fiatal romantikus komponistához, Charles Gounodhoz hasonlóan, a transzcendensen keresztül visszatérni valami maradandóbbhoz.

A mise állandó tételeiből választott Agnus Dei (Isten báránya) könyörgést Hovland bensőséges módon, a magányos fagott és a visszafogott vegyeskar párbeszédeként komponálja meg: hangjaik, mintha a mélységből kiáltanának az éteri fény felé. Akárcsak Hovland, Dubrovay Laudate… (Dicsérjétek) című műve is himnikus ének: a vonósok hangjai közül kiemelkedő szólóhangszer vallomásos éneke.

A Concerto fagottra és vonósokra ugyancsak a szerző legújabb alkotásai közé tartozik. A 2025-ben Lakatos György számára komponált mű a modern fagottjátéktechnika lehetőségeit – felhangokat, flatterzungét (nagy gyorsaságú hangismétléseket), különleges zajhangzásokat – ötvözi a klasszikus négytételes versenymű hagyományával. A klasszikus formaépítkezésű nyitótételt izgalmas, táncos karakterdarab követi, mely a III. tétel fanyar keringőjébe csap át, virtuóz, vissza-visszatérő főtémájú energikus Fináléval zárva a versenyművet.

Charles Gounod 1855-ben bemutatott Szent Cecília-miséje a francia romantikus egyházzene egyik csúcspontja: az operai dallamosság, a ragyogó kórushangzás és a liturgia emelkedettsége sajátos egységbe olvad benne. Gounod zenéjében az ima egyszerre személyes vallomás és ünnepélyes közösségi megszólalás, méltó lezárásaként annak az ívnek, amely a kortárs magyar zenétől a romantika egyik legszebb miséjéig vezet.