Istvánosok 23. - Sipkay Deborah: „Bár ifjúsági zenekar volt, nehéz műsorokat játszottunk”

1988-ban kerültem a zenekarhoz. Elsőéves zeneakadémista voltam, amikor megkerestek, hogy tudnék-e játszani velük egy németországi vendégszereplésen. Nagy örömömre szolgált, hogy ráértem és el tudtam fogadni ezt a felkérést. Ezen a turnén Záborszky József dirigált. Nekem az első találkozásom ekkor történt vele.

Mint hárfás, az első próbára mindig felkészülten érkezem. Megpróbálom kivédeni, hogy meglepetés érjen. Záborszky József ezt az első perctől kezdve látta rajtam, velem példálózott, hogy egy zenekari munkához az egyik legfontosabb dolog, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy egy produkció minél jobban sikerüljön.

Miután az első szereplésem és a koncerten való közreműködésem megtörtént, nagyon ragaszkodtak ahhoz,
hogy ha megoldható, akkor minél több koncertre meghívjanak. Én ezt nagy örömmel elvállaltam. Viszont 1989-ben az akkor még Magyar Állami Hangversenyzenekar hárfa próbajátékot hirdetett, és természetesen megpróbáltam. Kobajasi Kenicsiró volt a zenekar fő-zeneigazgatója, és én alig húszévesen bekerültem.

Főleg Záborszky József karnagy úr nagyon szigorú volt. Arról nem beszélve, hogy körülbelül tizenhat éves kortól huszonnégy-huszonöt éves korig terjedt a zenekari tagok életkora, és azért a fiatalságra oda kellett figyelni. Amikor elmentünk külföldre, több alkalommal előfordult, hogy megpróbálta őket rendre inteni. Nagyon összetartó csapat volt.

Jurij Szimonov is gyakran járt a zenekarhoz. Amikor Kocsis Zoltán jött a zenekarhoz dirigálni, akkor elsőként engem kértek fel, hogy ha lehet, akkor játsszam a zenekari koncerten. Kovács János például nagyon sokszor megfordul itt az ő koncertjein. Azt hozzá kell tennem, hogy attól függetlenül, hogy ez egy fiatal ifjúsági zenekar volt, nagyon nehéz műsorokat játszottak: Berlioz Fantasztikus szimfóniájától kezdve a Lajtha-mise is nagyon nagy falat volt.

Természetesen Záborszky Kálmánt is említeném, akivel egy fantasztikus lemezfelvételen is részt vehettem, a Lajta-mise felvételén a Mátyás-templomban. Tulajdonképpen Kálmán találta ki, hogy ezt a misét valamilyen formában rögzíteni kellene. A zenekar, illetve a kórus mindent elkövetett, hogy minél magasabb színvonalon szólalhasson meg.

2012-ben aztán felhívtak telefonon, hogy a hárfatanárnőjük nyugdíjba megy, és rám gondoltak, hogy elvállalnám-e a konziban a hárfatanári állást. Mivel csak két növendék volt, úgy gondoltam, nem lesz túl sok idő, elfoglaltság, és igent mondtam. 2021-ig tanítottam ott. Olyan növendékek kerültek ki innen az iskolából, akikre az egész iskola és én is nagyon büszke vagyok.

A zenekarban Kocsis Zoltánnal eltöltött tizenkilenc év azt is megmutatta, hogy kell hozzáállni az előadandó darabokhoz. Finoman ezt adtam tovább én is a növendékeknek, keresve a szavakat, hogy nem megbántva őket megpróbáljam rávezetni őket arra, hogy még van mit tenni. Aztán amikor utána csillogó szemmel rám néztek, amikor már elhitték, hogy ez az ő érdekük, akkor minden esetben meglett ennek a munkának az eredménye.