Istvánosok 43. - Wolf Magdolna: „Záborszky József példakép sokunk számára"

Az életem összefonódott a zenekar életével. 1972-ben, tizennégy évesen kerültem az együtteshez és 2020 elejéig volt szerencsém folyamatosan részt venni a zenekar munkájában.

Sokféle élmény, ismeretség, kiváló programok, zeneszerzők, zenekarok, koncertek fémjelezték ezt a több évtizedet. Én végig amatőr muzsikus voltam. Pedagógus végzettségem van, később a magyar televíziózásban éltem le több évtizedet.

Büszke vagyok, hogy egy példaértékű műhelymunka részese voltam, és 1972-ben bekerültem a kis szimfonikus zenekarból az István Zenekarba. Végig láttam azokat az állomásokat, ahol a növendékek a zenekari tudásukat szívvel-lélekkel és örömmel szerezték meg, mert hegedűórára járni nem mindig kényelmes, zenekarba járni viszont öröm volt.

Amikor hivatásos zenekar lett a Szent István Filharmonikusok, akkor már Záborszky Kálmán vezette az együttest. A legszebb helyeken játszhattam velük, bejártam Európát. Rengeteg külföldi zenésszel, a hazai és nemzetközi zenei élet prominenseivel találkoztam. Rengeteg személyes élmény, barátság, szerelem, bosszúság, nehézség fűződik a zenekarhoz.

1984-ben Németországban jártunk. Habsburg Ottó, a Páneurópai Parlament elnöke nekünk szóló levelében azt írta, hogy ez a zenekar az energiájával, lelkesedésével tulajdonképpen híd szerepet tölt be a zene nyelvén a népek között és a népek közötti barátságot erősíti.

A tanár úr türelme példaértékű volt. Fantasztikus szervezőképessége volt. Energiát sugárzott. Záborszky tanár úrnak a legnagyobb érdeme a mintaadás, hogy kitalálta a zenekaros műhelyt. Ez Magyarországon egyedülálló, noha ma már vannak követőik.

Az ember érzi, mennyit nyer egy közösséggel, lesznek barátai, szerelmei, és persze zenél, de ezt valahogy nehéz visszaadni – erre tesz kísérletet az emlékszoba. A válogatás nehéz volt, de élvezettel csináltam. A falon látható például a Magyar Örökség-díj, amire büszke vagyok, és amit a zenekar 2000-ben is megkapott. Záborszky József gondolatát idézném: „A felnőtt zenekaroknál szerzett tapasztalataim után nagy felfedezés volt, hogy mi mindenre képesek a gyerekek, akik friss, tiszta ésszel és a zene iránti ösztönös vonzalommal ülnek le muzsikálni. Nekem csupán az volt a dolgom, hogy ezt az energiát megfelelő irányítással kellő mederbe tereljem, és hozzásegítsem őket ahhoz, hogy a külvilág tudomást szerezzen erről.”

Záborszky József egy 1994-ben készített interjúban mondja: „Számomra a zenei nevelés fontosságán kívül még egy tényező határozza meg munkám lényegét, mégpedig a zene személyiségformáló ereje. Az a tapasztalatom, hogy a zenekari közösség finomulttá teszi a fiatalok lelkét. Megtanulnak dolgozni úgy, hogy közben figyelnek társaikra és alkalmazkodnak egymáshoz, teljesítőképességük is növekszik. Ha a sok – sok diákra gondolok, akikkel találkoztam a közös muzsikálás során, mondhatom, bármely területére kerültek az életnek, megállják a helyüket”.

Tanár úr együttesét a hazai zenei élet ismert és elismert szereplőjévé alakította, majd amikor az 1990-es évek vége felé szükségesnek érezte a stafétabot, a karmesteri pálca átadását, akkor azt az itthon élő fiának át is nyújtotta. Záborszky Kálmán hozzáértéssel, igényesen folytatta az „Istvános műhely” életének szervezését, irányítását, szükség szerint újítások, változások mentén formálta a mai nevén ismert Szent István Filharmonikusokat.

Nevéhez kötődnek ősbemutatók, kortárs darabok, ritkán hallható zeneművek előadása. Említésre méltó például Berlioz Te Deum, Lajtha László Mise a szorongattatás napjaiban, Ránki György Jézus panasza, Káin és Ábel, Záborszky József zeneszerzői munkásságának bemutatása és Dubrovay László zeneszerző több művének megszólaltatása. Évtizedek óta a hazai zenei élet fiatal tehetségei és jelentős előadói, karmesterei lépnek fel a zenekarral és a partner Szent István Király Oratóriumkórussal.

Záborszky Kálmán ötletéből Solymosi-Tari Emőke tanárnő szerkesztésében és műsorvezetésével valósultak meg a Pastorale és a Felfedezőúton című ismeretterjesztő sorozatok. A sok száz előadás sikere azt az elképzelést példázza, hogy a fiatalok széles körével megszerettethető a klasszikus zene, a produkciókban segítséget nyújtanak a társművészetek: vers, balett, képzőművészet, film, fotográfia.