Kiféle a gólya? Mit huhog a bagoly odafenn? Milyen nagyok a szarvasok! Marhából is van jó sok… A dongó a mezőt járja, a tó a vidra jó barátja. Hol élnek a békák? Ott, ahol Tás lakik! – ezek Vuk, a kis róka gondolatai. A Szent István Filharmonikusok Felfedezőúton-sorozatának öt-tíz éves közönsége viszont már azt figyeli: brekeg-e a fabéka? Hogyan lehet megszólaltatni a bagoly hangját egy palackkal? Milyen a mennydörgést utánzó viharlemez? Fülep Márk, háromszoros Artisjus-díjas, Lajtha-díjas fuvolaművész Fekete István regénye nyomán készült zenés meséjét több mint nyolcezer gyerek láthatta az elmúlt két hétben a zuglói Szent István Zeneház nagytermében, a XV. kerületi Hubay Jenő Zeneiskolában és az Erzsébetligeti Színházban.

A Felfedezőúton című, 2011 ősze óta futó sorozat célja, hogy a fiatalok szociokulturális háttértől függetlenül, térítésmentesen részesévé váljanak egy-egy értékes művészeti programnak évente, iskolaidőben. A komolyzene mellett a társművészeteket is megjelenítő, beavató jellegű program kezdeményezője Záborszky Kálmán Kossuth-díjas karmester, a Szent István Filharmonikusok művészeti vezetője; a sorozat arculatának kialakítója és állandó szerkesztő-műsorvezetője Dr. Solymosi-Tari Emőke Széchenyi-díjas zenetörténész – mindketten a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjai. Munkájuk Kodály Zoltán nevelési filozófiájára épül, amely a zenére lelki erőforrásként tekint, és a felnövekvő nemzedék védelmében állítja: a művészet nélkülözhetetlen feltétele, alapja a teljes emberi életnek. A programsorozat mottója is Kodálytól való: „Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége.”

– A Felfedezőúton-sorozat nézőszáma mára meghaladta a százhúszezret! Az elmúlt tizennégy évben négyszázötvenhárom előadást tartottunk – összegzi az eredményeket Solymosi-Tari Emőke. – Minden ősszel ötvenperces műsorral várjuk a fiatalokat tíztől tizennyolc éves korig, tavaszonként az öt-tíz éves korosztály tagjai – nagycsoportos óvodástól a kisiskolásig – érkeznek negyvenöt perces előadásinkra. Évente változik a tematika, idén a kisebbek Fülep Márk Vuk-szvitjét láthatták szervezett csoportokban Fekete István születésének százhuszonötödik évfordulója alkalmából.

A kezdeti lépésekről a zenetörténész elmondta: az 1997 óta futó Pastorale-sorozat szerkesztő-műsorvezetőjeként hozzászokott ahhoz, hogy zeneszerető, kifejezetten érdeklődő családok érkeznek gyermekeikkel a beavató programjaikra. Mégis épp a pedagógusok fogadták fenntatással a Felfedezőúton-sorozat ötletét: „Hogy gondoljátok, hogy az előadás napján majd elmaradnak a közismereti órák?!” – néztek kétkedve Záborszky Kálmánra, amikor egyeztette a programsorozat tervét az iskolaigazgatókkal. Egyikük azonban így érvelt: Kedves kollégák, gondoljatok bele, hogy a zuglói Zeneházban a gyerekek olyat kaphatnak, amit mi az iskolában nem adhatunk meg nekik. Záborszky Kálmán egy év türelmi időt kért, de már az első előadás meggyőzte a kételkedőket. A siker azóta is töretlen.

– Az első program témája Liszt Ferenc magyarsága volt – idézi fel Solymosi-Tart Emőke. – Emlékszem, amikor megláttam az unott, kamasz arcokat a közönség soraiban, egyszerre hatalmas erő szállt meg: „Azért is megnyerjük őket!” – erősödött meg bennem az elhatározás.  Játékfilm részletével kezdődött az előadás, volt benne tánc, szólózongora, szimfonikus zenekar és kifejezetten a produkcióhoz készített kisfilmek, több művészeti ágat is felvonultattunk tehát, és a műsorszámok logikusan egymásra építve, magyarázattal összekötve, szép ívet alkottak. Alig telt el néhány perc, már tátott szájjal figyelték a fiatalok, s a végén vastapssal köszönték meg a produkciót. Sorra szólítottak meg a tanárok is az előadás után, kérdezték, mikor lesz a következő alkalom, mikor jöhetnek újra. A későbbi visszajelzésekből az is világossá vált, hogy sok fiatalnak ez az egyetlen találkozási lehetősége a klasszikus zenével 18 éves koráig: többen itt hallanak először szimfonikus zenekart élőben, vagy itt látnak először klasszikus balettet, néptáncot, historikus táncot, és találkoznak azzal az értékrenddel, viselkedésformával, amely beépül a személyiségükbe. Amelyre mi is egyre inkább építhetünk a következő találkozások alkalmával. Akik öt és tizennyolc éves koruk között – évente egyszer – eljutnak az előadásainkra, azok tizenhárom alkalommal megtapasztalják, hogy kulcsot kapnak a művészeti alkotásokhoz, s ezáltal gazdagodik belső világuk. Kialakul bennük a várakozás öröme, egyre inkább látni a figyelmet és az érdeklődést az arcokon.

Miközben tehát a Felfedezőúton jó lehetőség a magasművészetekkel való találkozásra, a sorozat hosszútávú eredményei közül kiemelkedik az érzelmi nevelés, az ízlésfejlesztés és -formálás, valamint a közönségnevelés is. A Vuk című zenés mese óvodás és kisiskolás közönsége láthatóan még az elején jár ennek az útnak, de a gyerekekben egyre inkább kialakul majd az igény arra, hogy komolyzenei koncertekre és más művészeti eseményekre járjanak felnőtt korukban. Az előkészítés mindenesetre megkezdődött. A zenés utazáson a fiatalok kísérője Solymosi-Tari Emőke, aki a kivetítőre tapadt tekinteteket a zenekarra irányítja, majd külön-külön az egyes hangszerekre – a kisdob és nagydob között feltűnik az autó fékdobja, de az autóból kiszerelt rugó fémes hangzása mindent visz! –, a tízperces, ismeretterjesztő felvezetésben szó esik az alkotókról, Fekete István természetszeretetéről, műveiről, Fülep Márk fuvolaművész-zeneszerzőről és a látványvilágot megálmodó Göcsei Anna Dorkáról. A közreműködők: Erdős Róbert operaénekes az előadás narrátora, a Szent István Filharmonikusok zenekart ez alkalommal Horváth Gábor karmester irányítja. Ritmus- és hallásfejlesztő mondóka is előkerül a bevezető részben, Kányádi Sándor „Volt egy kicsi kakasom, elvitte a róka…” kezdetű gyerekverse, s mert a költőtől azt is megtanultuk, hogy „a vers az, amit mondani kell” – mondják is a mondókát a gyerekek kórusban, közben kicsit kiengednek, mozognak, tapsolnak, dobognak, és a játékos gyakorlat segítségével egyre inkább bevonódnak a mese világába. Vuk felnövekedéstörténetén keresztül megélhetik: tanulás közben lehet hibázni, az élettel együttjár a veszteség, helyreállításra, folytatásra azonban mindig van lehetőség. A rókák szabad népe példát ad az életszeretetre a Felfedezőúton. Aki nem hisz, járjon utána!

Tóth Ida

Fotó: Béres Ádám