Istvánosok 28 – Világi Dávid: „Aki itt van, az azért van itt, mert jól érzi magát"

A 70 éves Szent István Filharmonikusok jubileuma kapcsán elindított Istvánosok blogunk soron következő bejegyzésében Világi Dávid fiatal csembalóművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója mesélt a Szent Istvánban töltött éveiről.

A Szent István Konziban még zongora szakon kezdtem el tanulni. Azt tudni kell, hogy akik harmadik éve zongoráznak itt az iskolában, kötelező jelleggel kell csembalót is tanulniuk, hogy kicsit bővítsék a látáskörüket, és egy komplexebb képet kapjanak a billentyűs hangszerekről.

Már nagyon kicsi koromban ahhoz lettem szoktatva, hogy a zenét szeretni kell, mert egy rendkívüli pluszt ad minden ember életéhez, még akkor is, ha nem ezzel foglalkozik utána. A szüleim pont ezért írattak ide egyébként a Szent István Zeneiskolába, hogy barátkozzak a zenével, ismerkedjek vele. Akkor még se ők, se én nem tudtam, hogy zenészpályára megyek.

A zeneiskolai felvételikor a zongora tetszett leginkább. Az ottani zongoratanulmányaim ösztökéltek engem arra, hogy komolyabb szinten foglalkozzak vele. Így felvételiztem a Szent István Konziba, ahol zongora szakon folytattam a tanulmányaimat.

Csembalón tavaly kezdtem el tanulni. Nagyon-nagyon megtetszett, hogy ugyan nincsen dinamika a hangszerben, de egy teljesen új eszköztárat tár elém, és számomra újfajta módon tudok zenei dolgokat megvalósítani a hangszeren. A hangszer kezelése is sokkal testhezállóbb volt, így ez nagyon hamar szenvedéllyé alakult. Amellett, hogy zongora szakos voltam, egyre többet kezdtem csembalózni, és félévkor nagyon kedves tanárnőm, Alföldy-Boruss Csilla be is nevezett az országos csembalóversenyre, amit megnyertem, és ez a sikerélmény még egy löketet adott ahhoz, hogy ezt az utat válasszam.

Zuglóiként kézenfekvő volt, hogy ebbe a zeneiskolába járjak, és a barátságos közeg, ami belépéskor fogadott, végképp meggyőzött. Akkor az épület még nem volt ilyen szépen felújítva, de látszódott, hogy

aki itt van, az azért van itt, mert itt jól érzi magát, mert a zene valami pluszt ad az életéhez.

Már rögtön a felvételi olyan élményt nyújtott, amire a mai napig egyébként emlékszem. Szinte az összes hangszert végigpróbáltam a hangszeres felvételikor, és minden tanár rendkívül segítőkész volt. A zeneiskolai felvételin a diákok nagyjából hat-hét-nyolc évesek. A felvételiztető tanároknak az a céljuk, hogy a leendő diák elkezdjen érdeklődni az adott hangszer iránt.

A többi zenei tárgyat ugyanúgy tanulom, illetve heti négy alkalommal van csembalóórám. Heti kettőt Alföldy-Boruss Csilla tanárnőtől kapok, heti kettőben pedig kontinuózni tanulok csembalón Tegyei Zoltán tanár úrtól. Ez az év abszolút segített nekem fókuszálni a felvételimre a bázeli régi zeneakadémiára, ahova fel is vettek. Még van előttem egy felvételi, az itthoni Liszt Ferenc Zeneakadémiára szeretnék felvételizni szintén csembaló szakra. Az elsődleges cél az, hogy Magyarországon maradjak. Aki felvett Bázelbe, Andrea Malcolm, remek professzor, de úgy érzem, nekem még itt a helyem, itt van a családom, itt vannak a barátaim, és még túlságosan fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy kimenjek egyedül egy teljesen új környezetbe. Ettől függetlenül ez nagyon nagy megtiszteltetés számomra. (2024. június)

Világi Dávid üzeni a Zeneakadémiáról:

„A 2024-25-ös tanév óta a járok a zeneakadémiára csembaló szakos diákként, most vagyok másodéves. A képzés színvonala nagyon magas, és véleményem szerint igen gyorsan tudok fejlõdni. Az általam vártakhoz képest elég sok fellépés lehetõséget is biztosít a zeneakadémia, ami minden diák számára nagyon hasznos az elõremenetel szempontjából. Ugyan csak a saját nevemben tudok beszélni, de a fõtárgy tanárom is kiváló (Ratkó Ágnes), illetve rengeteg barokk zene specifikus elméleti tárgyam is van az akadémián a csembaló órák mellett, ami lehetõvé teszi, hogy egy gondolkodó zenész legyek. Kiváltképpen ajánlom mindenkinek Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemet azoknak, akik nem csak a hangszerük virtuózává, hanem hús-vér zenésszé is akarnak válni (jómagamnak is ez a célom). Az István Konzis környezethez hasonlóan itt is megteremtõdik az a motiváció, hogy minél több munkát beleöljek szenvedélyemben, a csembalózásban való kiteljesedésbe. Azt tanácsolom minden zenei pályára kívánkozó konzisnak, hogy legyetek nyitottak, kamarázzatok sokat, játszatok együtt, és ismerkedjetek meg minél több hozzátok hasonló zenész palántával a konzi falai között, és a Zeneakadémián is a késõbbiekben! Rengeteg sikerélményben lesz részetek, ha õszinte szenvedéllyel foglalkoztok tanulmányaitokkal. Én a legmelebb szívvel tudom ajánlani a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemet Konzis tanulmányaitok folytatásához.” (2026. január)

https://www.youtube.com/SztIF/Istvanosok