Istvánosok 39. - Baráth Emőke: „Olyan zenei élményeket kaptam, amiket örökre magammal viszek”

Hárfásként kezdtem, de az éneklés – beleértve a kóruséneklést is – mindig fontos volt számomra, még karvezetést is tanultam. Elég sokáig tartott, míg kitaláltam, hogy mit szeretnék. Záborszky Kálmán egyszer azt mondta nekem, hogy a hárfások élete nagyon nehéz – és igaza is van, erről saját magam is meggyőződtem igen hamar. Nagyon sok munkával jár, és nem feltétlenül jön vissza ugyanannyi belőle. Az operaénekesi pálya másképp nehéz – és hamar rájöttem, hogy a természetem, a karakterem sokkal jobban illik az énekesi karrierhez.

Nagyon szeretek tanítani, és azt hiszem, kifejezetten könnyen tudok kapcsolódni a növendékekhez. Sokat segít, hogy az összes elméleti tárgy erős volt: a szolfézs, a zeneelmélet, a zongorakórus.

Olyan zenei élményeket kaptam ebben a pár évben, amiket örökre magammal viszek, ráadásul nagyszerű tanáraim voltak.

Az énektanárom, Hormai József olyan alapot adott, ami az egész karrierem során végigkísér, amire mindig tudok támaszkodni. Szőke Katalin tanárnő pedig olyan zenei képzésben részesített a legelejétől fogva, ami meghatározta az igényességet az egész életemre: semmilyen zenei hibát nem fogadott el, semmit nem tűrt el, szigorú volt, emellett azt is nagyon jól tudta, hogy mit lehet nekem odaadni. Voltak olyan művek, amiket hiába szerettem volna elénekelni, azt mondta, hogy még várnom kell vele – és mindig igaza volt. Őszinte volt velem a végsőkig, és én ugyanezt próbálom továbbadni, a zenei igényességet és az őszinteséget.

Én a harmadik év felénél kerültem be, tehát nem a kezdetektől jártam együtt az osztálytársaimmal. Előtte a konzihoz képest egy elég hideg, kicsit robotszerű gimnáziumba jártam, és amikor átkerültem a konziba, teljesen más világba csöppentem a sok művészpalánta közé, akikkel természetesen azonnal egy húron pendültem.

Az elején kicsit méregettek, de igen hamar befogadtak és nagyon jól éreztem magam velük, szeretettel emlékszem vissza az összes közös élményre. Olyan élményekkel távoztam, amik örökre meghatározták az életemet, a zenéhez való hozzáállásomat, a mai napig ápolok barátságokat a konziból.