Kőrösiné Belák Erzsébet több mint harminc éve a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola meghatározó zongoratanára. Amellett, hogy vezeti az intézmény billentyűs tanszakát, rendszeresen tart mesterkurzusokat és továbbképzéseket, valamint gyakori meghívott tagja hazai és külföldi ifjúsági versenyek zsűrijének. Növendékeivel példaértékű sikereket képes elérni, akik közül öten Junior Prima Díjat is kaptak.

Belák Erzsébet kilencévesen kezdett zongorázni a Dunakeszin akkoriban induló zenei tagozat harmadik osztályos tanulójaként. Máig hálás a szüleinek, mert tanulmányaihoz azonnal megkapta a hangszert is, nem pianínót, hanem rögtön zongorát. „Gondolom, a legtöbb hangszert tanuló gyerek vágya, hogy koncertező művészként fejezze be tanulmányait. Ez az indíttatás bennem is élt, de a családi minta nálunk a tanítás, a tudás továbbadása volt. Édesanyám pedagógusként otthon is sokat tanított, gyerekeket zárkóztatott fel, korrepetálta őket. Így egyáltalán nem féltem én sem attól a gondolattól, hogy egyszer én is ezzel foglalkozzak.”

Tanulmányai során csupa karizmatikus tanár vette körül. Alapfokon dr. Domoszlai Erzsébethez járt a Dunakeszi Zeneiskolába, a Zeneakadémián pedig Nádor György volt a mestere. A zeneiskolai évek után tizenhárom évesen bekerült a Zeneakadémia előkészítő tagozatára (az úgynevezett „rendkívüli tehetségek osztályába”), majd – mivel akkoriban még nem volt feltétele az érettségi az egyetemi felvételinek – tizenhét éves korában felvételt nyert az intézmény egyetemi képzésére zongora szakon. Diplomáját 1988-ban vehette át.

Az elkövetkező évek lehetőséget adtak koncertezésre itthon és külföldön is, de a pedagógusi hivatás, a tanítás vágya egyre inkább erősödött benne. Egy éven át alapfokon tanított a VIII. kerületi zeneiskola Bacsó Béla utcai telephelyén. „Akkor tapasztaltam meg először, hogy milyen komoly, felelősségteljes feladat megszerettetni a zenét, a hangszert olyan gyerekekkel, akik rajtam keresztül találkoznak mindezzel.”

Az alapfokú tanítást a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola váltotta, ahol tíz éven át volt a tanszak tanára. Ezzel párhuzamosan elkezdett dolgozni a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Itt több mint harminc éve tanít, és vezeti a billentyűs tanszak munkáját.

Az Istvánba Záborszky Kálmán felkérésére érkezett, aki az intézmény meghatározó tanáregyéniségének tartja. „Sok jó zongoratanárral találkoztam már, de Erzsi egyértelműen a legkiemelkedőbbek közé tartozik. Kivételes adottságú zongoraművészként végzett, de aztán a pedagógia fontosabb volt számára. Olyan empátiával áldotta meg a sors, hogy azonnal kapcsolatot tud teremteni a gyerekekkel. Amíg kedvességével elvarázsolja a növendékeit, közben a zenei gondolatokat, technikai megoldásokat észrevétlenül adja át nekik” – mondja Záborszky, hozzátéve, hogy Belák Erzsébet hosszú ideje továbbképzéseket is tart, ahol a fiatalabb kollégái mellett a nála idősebbek is mindig szívesen fogadják a tanácsait.

Rendszeresen zsűrizik versenyeken és fesztiválokon, amit örömmel vállal, mert felemelőnek tarja a feladatot. „Úgy élem meg a zsűrizést, mintha egy olyan hangversenyen vehetnék részt, ahol legálisan jegyzetelhetek és papírra vethetem a meglátásaimat, és ez még azzal a megtiszteltetéssel is jár, hogy a véleményemre is kíváncsiak.” Mindemellett azt is szereti ebben a feladatban, hogy együttérezhet a versenyző gyerekekkel és empatikus lehet tanáraikkal, hiszen saját bőrén is megtapasztalhatta ezt a szituációt.

Tudását, tapasztalatait örömmel osztja meg mesterkurzusokon Magyarországon, Európa több országában, de tanított Mexikóban és Kínában is. 2025 nyarán meghívást kapott egy rangos franciaországi fesztiválra, Touquet-ba, ahová két Istvános növendékét – az azóta a Berni Zeneakadémián tanuló Sándor Dávid Mórt és Kovács Botondot – vitte magával.

Az iskola Steinway-hangversenyzongoráján életre hívta a „Tiéd a Steinway” nevű koncertsorozatot, amelyet immár huszonöt éve vezet egyre növekvő érdeklődést kiváltva. Manapság sem természetes, hogy egy iskola – még ha zeneművészeti profilú is – Steinway-zongorával büszkélkedhet, különösen, ha a terem, ahol ez a hangszer áll, egy olyan profi stúdióval van felszerelve, ami alkalmas arra, hogy a hangszert megszólaltatók kifogástalan minőségű felvételekhez juthassanak a produkciójukról. A kezdeményezés sikerét bizonyítja, hogy a kezdeti jelentkezők létszáma mostanra megduplázódott, és a program igazi tehetségműhellyé vált. „Megható tudni, látni, hogy az egykor Steinway-koncerteken gyermekként fellépőkből sokan tanár kollégáim, zongoraművészek lettek.”

Minden tanítványára örömmel és szeretettel gondol. Közülük sokan sikeres művészek lettek, külföldi és hazai egyetemeken, zeneiskolákban tanítanak, vagy más hivatást választva zeneszerető felnőttek. Volt növendékei közül öten megkapták a Junior Prima Díjat is: Lajkó István, Kiss Péter, Balog Alexandra, Berecz Mihály és Szalai Molli zongoraművészek. 2025 májusában közös koncertet adott velük és egyik jelenlegi diákjával, Váray Domonkossal „Mesternő és tanítványai” címmel a Pastorale-koncertsorozaton belül. „Ami számomra a legfontosabb a pedagógiai munkában a szakmaiság mellett, az a növendékeimmel kialakított kapcsolat, ami nem ér véget a konzis évekkel.”

Berecz Mihály Junior Prima díjas zongoraművész számára meghatározó volt az az időszak, amíg Belák Erzsébetnél tanult, és a mai napig hálás minden lépésért, amit közösen tettek meg. „Erzsi néninek eleinte nem volt könnyű dolga velem. Viszonylag későn, kilencévesen kezdtem el zongorázni és makacs voltam – csak olyan darabokat voltam hajlandó játszani, amihez igazán kedvem volt. Szerencsére ő nagy türelemmel, humorral és szeretettel fordult felém. A vele eltöltött négy évből ma is táplálkozom!” – emlékszik vissza Berecz. Szerinte Belák Erzsébet tanítási módszerének az az egyik titka, hogy megtalálja a megfelelő arányt a kritikus szemlélet és a dicséret között. Emellett Berecz a tanárnő közösségteremtő erejét is kiemeli: „Mi, növendékek családként tartottunk össze. A tanszaki koncerteken és versenyeken mindig támogattuk, biztattuk egymást. Sok közös élményt gyűjtöttünk együtt.”

Balog Alexandra Junior Prima díjas zongoraművész is a tanárnővel való közeli kapcsolatot említi elsőként: „Erzsi néni nekem olyan volt a konzis éveim során, mintha a „második anyukám” lett volna. Felfedeztük, hogy elég sok mindenben hasonlítunk, legalábbis ő ezt már korábban is látta.” Szerinte döbbenetes, hogy Belák Erzsébet milyen eredményeket képes elérni a gyerekekkel kicsi kortól kezdve a tinédzserekig. Az óráira pedig így emlékszik vissza: „Nagyon pozitív, humoros hangulatot teremt, amiben a diák biztonságban érezheti magát, ugyanakkor nem elégszik meg a félkész megoldásokkal, gyakorlásra sarkallva az embert. Szerintem ritka, amikor egy tanárban mindkét képesség megvan” – vélekedik a zongoraművész.