Istvánosok 31. - Temesvári Bence: „Nagyon jó emlékeket őrzök erről az időszakról”

Gyermekként a Tücsökzenekarban kezdtem, innen kerültem át a Szent István Zeneiskola zenekarába. Nagyon jó emlékeket őrzök erről az időszakról, kiváló lehetőséget kínált a zenekari tapasztalat megszerzésében, illetve szóló fellépéseket is biztosított. Itt tanultuk meg, hogy ne csak a saját szólamunkra figyeljünk, hanem a többi hangszerre, a többi emberre, illetve természetesen a karmesterre is. A hangulat és a társaság is nagyszerű volt. Évente táboroztunk Tihanyban, ahol barátokat szerezhettünk, játszhattunk, előadhattunk.

Nagyon hálás vagyok tanáraimnak, Sabján Anikónak és Antók Zsuzsannának. Utóbbi sok lehetőséget biztosított kamarazenére a többi tanítvánnyal együtt és kamarazenei versenyekre, akár külföldön is. Londonba is így jutottunk el.

Záborszky Józsefet én magam kevéssé, a szüleim viszont jól ismerték, hiszen nagyon sokáig játszottak a zenekarában, mindketten csellistaként. A kezdetektől támogatta a kapcsolatukat és az esküvőjükön is ott volt.

Záborszky Kálmánt ellenben személyesen ismerhetem, hiszen ő vezényelte a Tücsökzenekart, amikor odajártam. Sok mindent tanultunk tőle. A tihanyi táborokban is mindig ott volt, motivált minket, sokszor játékosan – például vonóhúzás-versenyt is rendezett.

Miközben a Szent István konziban tanultam, Bécsben már előkészítős voltam Nagy Róbertnél a zenei egyetemen. Ezt követően Somodari Péternél, a Bécsi Filharmonikusok szóló csellistájánál, illetve jelenleg Várdai Istvánnál tanulok. A bécsi szimfonikusoknál nagyon sok a magyar kolléga, ezt nem tudtam a próbajáték előtt, meglepetésként ért.

A szakmai megítélése a magyar muzsikusoknak Bécsben rendkívül pozitív.

Ez annak is köszönhető, hogy jó a magyar zenei képzés, főleg fiatalabb korban. A Szent István Zeneiskola jó lehetőséget biztosít a kibontakozásra, a gyakorlásra, és a koncertezésre is.