Hétéves alkotói munka, a Kárpát-medencei tájegységek gazdag népzenei világa és egy mély filozófiai gondolat találkozik Keresztury-Albert Zsolt Penta Essentia – A magyar lélek hangján című színpadi művében. A kamaraváltozat sikeres Kárpát-medencei turnéja után november 15-én a Zeneakadémián szólal meg a nagyszabású szimfonikus változat ősbemutatója a Szent István Filharmonikusok előadásában, Safarek Krisztián vezényletével, és ezt követően december 7-én Miskolcon, december 12-én pedig Pécsen is hallható lesz. A zeneszerzővel a darab szellemi gyökereiről, a tárogató kitüntetett szerepéről és a bemutatóig vezető alkotói útról is beszélgettünk.

– Mi fogott meg leginkább Hamvas Béla Öt géniusz című esszéjében, és milyen mértékben használtad fel a mű megkomponálásához?

– „Magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni” – ez az esszé kulcsmondata. Hamvas ezzel az egyszerű állítással a magyarság rendkívül összetett civilizációs-kulturális helyzetét és karakterét fejezi ki. A géniuszokat a hely szelleme – genius loci – őrzi és az életterünk dimenzióit jelölik ki. Dunántúl, Felföld, Délvidék, Erdély és az Alföld nem pusztán tájegységek, hanem nagyon különböző mentalitások hordozói is egyben. Ahogyan a Kárpátok ölelik át ezt a sokszínű a tájat, úgy kell a magyarságnak is ezt a sokrétűséget magában integrálnia, ahhoz, hogy önmagával és környezetével harmóniában élhessen. Az esszé a zenemű szellemi keretét adja: az öt tétel az öt nagy tájegység népdalaihoz kapcsolódva a zene nyelvén fejezi ki a hamvasi gondolatot. A cím, Penta Essentia is az „egységbe zárt sokszínűség” eszményét fogalmazza meg.

– Hogyan kapcsolódik össze a mohácsi csata kerek évfordulója és Hamvas esszéje?

– Ennek a kérdésnek a megválaszolásához kerek hét évet kell visszamennünk az időben, amikor is ennek a műnek a komponálásába kezdtem. Akkoriban sokat hallgattam autentikus magyar népzenét, és még a budapesti táncházak világába is belekóstoltam. Teljesen elvarázsolt zenei anyanyelvünk, a magyar népzene impulzív lüktetése, változatossága. Hamvas Béla esszéjét már korábban ismertem, és egyszer csak teljesen spontán hasított belém és ragadott magával az ihlet: zeneművet kell írjak, amely a hamvasi géniuszok rendszere szerint haladva a Kárpát-medence öt nagy tájegységének népzenei motívumaiból építkezik. Ezzel együtt egy olyan sugallat is érkezett, hogy a műnek az akkor még nagyon messzinek tűnő Mohács 500 emlékévre (2026) kell elkészülnie. Így is lett végül: idén fejeztem be a szimfonikus változat hangszerelését. De visszatérve a kérdésre: az öt géniusz koncepciót a mohácsi vésszel az integráció fogalma kapcsolja össze. Gondoljunk csak a három részre szakadt országra! Az öt géniusz szempontjából nézve ez a géniuszok közti egyensúly radikális megbomlását jelenti. Én azonban nem a tragédiára szerettem volna fókuszálni, hanem egy olyan zenei mementót alkotni, amely a magyar lét esszenciális értékeit fejezi ki, és amely minden korban emlékeztet minket, magyarokat az életterünkben lévő egyensúly megteremtésének kritikus fontosságára.

Keresztury-Albert Zsolt a Penta Essentia előadásán

– Hogyan épül fel a mű, és milyen sajátosságai vannak az egyes részeknek tartalmilag és zeneileg?

– Ahogy már említettem, a zenemű öt tétele a Kárpát-medence egészét lefedő öt nagy tájegység népdalainak motívumaiból sarjad. Ugyanakkor a tételek egy történetet mesélnek el: a zenét egy saját szerzésű ballada keretezi, amelyet narrátor beszél el és amelynek a közreműködő két népénekes a főszereplője. Úgy kell elképzelni, hogy a narrátor által elbeszélt cselekményt a két kiváló énekes – Albert Anna Leona és Gubinecz Ákos – a népdalok nyelvén életre kelti, majd a népdalokból születő, kórus betétekkel tarkított szimfonikus zenei tételek sodorják a hallgatót a történet érzelmi mélységeibe. Ha a műfajt meg kellene neveznem, talán a színpadi zenemű lenne a legtalálóbb meghatározás.

Albert Anna Leona és Gubinecz Ákos a Penta Essentia előadásban

– A darabban kiemelt szerepet kap a tárogató. Miért esett a választásod erre a hangszerre, és hogyan simul bele a komolyzenei hangzásvilágba?

– Tulajdonképpen nem én választottam a tárogatót, hanem ő talált meg engem. Méghozzá Erdő Zoltán tárogatóművésszel való találkozásnak köszönhetően, aki nem csak jeles művelője a hangszernek, hanem nagyon sokat tesz a tárogató komolyzenei szerepének megerősítéséért. A Penta Essentiában a tárogató két arcát is megmutatja: a nyitányban és a fináléban komolyzenei szólistaként van jelen, a középrészben pedig az énekesekkel való összjátékban a népi tárogató hangján szól. Úgy gondolom, hogy ez a kultikus magyar hangszer természetesen és hitelesen képes tolmácsolni a mű mondanivalóját.

Erdő Zoltán a Penta Essentia előadásban

– A szimfonikus zenekari verzió ősbemutatója november 15-én lesz a Zeneakadémián a Szent István Filharmonikusokkal. Hogyan találtatok egymásra a Záborszky Kálmán által vezetett zenekarral?

– Kálmánnal való találkozásom egy véletlennek volt köszönhető, utólag mégis sorsszerűnek látom. Az ő támogatásának köszönhető, hogy hazánk és talán a világ egyik legszebb koncerttermében, impozáns apparátus tolmácsolásában mutathatom be a művet a nagyközönségnek. Ez lesz az első együttműködésem a Szent István Filharmonikusokkal, de bízom benne, hogy nem az utolsó. Egy tehetséges, ifjú karmester, Safarek Krisztián fog vezényelni. Nagyon olajozott és inspiráló vele a felkészülés, örülök, hogy nyitott volt arra, hogy ne csak a próbákon, hanem már sokkal korábban is beszélgessünk a műről. És nekem is hasznos tapasztalás karmesteri szemüvegen át tekinteni a szerzeményemre.

Szent István Filharmonikusok a Zeneakadémián – fotó: SztIF / Mayer András

– A zenei apparátus méretén kívül van-e más különbség a kamara- és a szimfonikus zenekari változat között?

– A szimfonikus apparátus nem csak hangzásban történő szélesedést jelent, hanem a zenei anyag gazdagodását is. A kamaraváltozat tételenként eltérő formációkra épült – duó, trió, vonósnégyes, zongoraötös és szextett. Ezt a változatosságot a szimfonikus tételekben a hangszereléssel értem el: hol a vonós, hol a fúvós, hol pedig az ütőhangszerek dominálnak. És kórusbetétek is készültek, amelyek pillérként szolgálnak és támasztják meg a mondanivaló szempontjából hangsúlyos részeket. Külön köszönet a két felkészítő karnagynak, Bárd Juditnak és Hegyi Barnabásnak, valamint a Vox Laurus Vegyeskar és a Budapesti Kórus tagjainak, hogy odaadó és magas színvonalú felkészülési munkával járulnak hozzá a bemutatóhoz. A kamaraváltozat erőssége, hogy méreténél fogva bensőséges légkört tud teremteni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a mű a szimfonikus hangszereléssel tudja megmutatni magát abban a teljességben, ahogyan eredetileg is képzeltem.

Szent István Filharmonikusok a Zeneakadémián – fotó: SztIF / Mayer András

– Milyen visszajelzéseket kaptál az eddigi előadások után?

– A kamaraváltozattal ebben az évben bejártuk a Kárpát-medencét: Révkomáromtól Budapesten és Mohácson át Szabadkáig sok magyar közösséghez vittük el az „öt géniusz lángját”. Olyan neves fesztiválokon is megfordultunk, mint például a Kaposfest, a Zemplénfeszt, a Művészetek Völgye vagy az Ars Sacra Fesztivál. A mai közönség nagyon jól nevelt, ezért szinte bármilyen produkciót tapssal jutalmaz, ugyanakkor jól tudjuk, hogy taps és taps között óriási a különbség. A Penta Essentiát rendre lelkes és kitartó taps követte, pedig sokszor egyben, szünet nélkül mutattuk be a másfél óra hosszúságú darabot. Nekem az volt a benyomásom, hogy a hallgatóság figyelmét végig lekötötte a zene, és ami még fontosabb: meg is érintette a lelkeket. A legmeghatóbb gratulációt a mohácsi előadás után kaptam egy egészen fiatal nézőtől, aki egyébként maga is zeneszerzőnek készül. Úgy fogalmazott, hogy érezhető volt a zenében a szeretet, amellyel a géniuszok karakterei meg lettek komponálva. És valóban, művemmel elsősorban azt a végtelenül egyszerű üzenetet szerettem volna közvetíteni, hogy milyen felemelő magyarnak lenni. Hogy a nyilvánvaló kihívásokkal, nehézségekkel együtt mennyi értéket, inspirációt kapunk ebben a különleges miliőben, a Kárpátok ölelésében, az öt géniusz varázslatos földjén.