Istvánosok 15. - Szalóky Zsuzsa: „Meghatározza a mindennapjaimat otthon is, és itthon is“

Istvánosnak lenni: minőségjelző. Egy emlékezetes állásinterjú keretében kerültem ide, azóta Záborszky Kálmán igazgató úr személyiségét, tudását, a teljes életfelfogását abszolút példaértékűnek tekintem. Mindenki számára követendő példa! Ennek a tudásnak, bölcsességnek, amit ő hordoz – az én megítélésem szerint – nagyon mély gyökerei vannak.

Az Istvánosok egy olyan közösség, családias hangulat, amiről azt gondolom: a hazai kulturális piacon, sőt, az egész világban ma már egy ritka érték. Nálunk mindenki átgondolja, hogy a másiknak hogyan jó. Nem azt figyeljük, hogy kinek mi a rossz tulajdonsága, mert olyan is van. Csak és kizárólag arra koncentrálunk, hogy mi a legjobb benned, mert az fog téged előrevinni, bármit csinálsz az életben. Mindegy, hogy szakácsként, takarítóként vagy vezérigazgatóként dolgozol. Ha a legjobb tudásod, tulajdonságod mentén mész előre, akkor sikeres leszel, és ez örömet fog neked okozni.

A legemlékezetesebb élményeim mind Igazgató úrhoz kapcsolódnak: személyisége abszolút

meghatározza a mindennapjaimat, otthon is és itthon is.

Apróságokat említhetnék: pl. Berlinben a Young Euro Classic fesztiválon, amikor lement a Concerto és a Magyar fantázia is, így mindenki megkönnyebbült – a plafonról is lógtak emberek, akkora siker volt –, ő megfordult, és az ujjait felmutatva hangosan beszámolt: „erste, zweite, dritte!” Brahms volt a ráadás, és a teremben mindenkiből kitört a nevetés, ahogy allűr nélkül, csak úgy lazán hátrafordult frakkban, bemondta a ráadást, olyan egyszerűen őszinte volt, Ő mindig annyira igazi… és egyébként marha jó humora van.

Kihívásból nagyon jól állunk. A sikerhez vezető út sohasem kikövezett. Egy nonprofit kft. is ki van téve a piac viszontagságainak, a finanszírozás életbevágó. Ahhoz, hogy ez rendben legyen, de mindenekelőtt kiszámítható legyen, elengedhetetlen a fenntartó támogatása. Az elmúlt tíz évben – mielőtt még 2020-ban állami fenntartású zenekarrá váltunk – ez nem volt éppen zökkenőmentes. Természetesen most is sokat küzdünk, de össze sem hasonlítható azzal az időszakkal, amikor a helyzetünk rendezetlen volt. Nagyon megviselt minket, amikor fizetést kellett adni, és üres volt a bankszámla, az kemény dolog. A kilátástalan helyzetben össze kellett zárnunk Igazgató úrral, az akkori ügyvezetővel, hogy egy ilyen méltatlan szituációban – az akkor 65 éves múltra visszatekintő – zenekart ki tudjuk emelni a nonszensz állapotból és állami sorra kerülhessen. Ez egy döntő periódus volt a Szent István Filharmonikusok életében és az én szakmai életemben is.

A zenekar szerepe, küldetése a magyar kulturális életben – véleményem szerint – meghatározó. Három fontos üzenetünk van: az egyik az a Felfedező úton (ifjúsági), és a Pastorale (családi) sorozatok, vagyis az utánpótlás, az értő, befogadó közönség kinevelése, nem csupán magunknak! A másik az a zenei műhely, ami tizenhat egymásra épülő együttesnek az összefonódott munkája, amit Záborszky József álmodott meg, és úgy gondolom, Záborszky Kálmán munkájának köszönhető ennek a kiforrott mai működési mechanizmusa. A harmadik pedig az, hogy milyen színvonalon és mennyiségben biztosítja az Istvános know-how a kulturális életben a többi magyar hivatásos zenekar muzsikus-utánpótlását.

Felfoghatatlan, hogy hány olyan, tényleg világhírű zenész van, akiket Kálmán választott ki hatéves korában. A gyerek bejött, ő megnézte a kis kezét meg a száját, és azt mondta: te a Tücsökzenekarban fogsz zenélni, ott végig kísérte őket a mindennapjaikon, végigülte az összes vizsgájukat – ez emberfeletti: 1500 vizsga/fél év. Minden növendékhez volt egy kedves szava, és ettől a motivációtól szárnyakat kaptak. Leellenőrizgette a folyosón, kinek mennyire rongyos a kisujja, meg a nagyujja, mennyit gyakorolt tegnap, és ezek az emberek ma: pl. Rácz Ödön, a Bécsi Filharmonikusok szóló bőgőse. Ez a kulturális örökség egy gyökérről fakad.
Ha kívánhatnék tíz évre előre? A Szent István Filharmonikusok pénzügyi és gazdasági felelőseként: fontos lenne a támogatás biztonsága, és az, hogy tudjunk kiegyensúlyozottan tervezni; egy helyről jöjjön a forrás, és egy helyre kelljen elszámolni.