Istvánosok 16. - Pellet Sebestyén: „Amikor elkezdtem ide járni, olyan érzés volt, mint Harry Potternek a Hogwarts”

A váci Bartók Béla Zeneiskolába jártam, ahol volt egy szuper tanárom, Jámborné Skripeczky Mariann néni. Miután versenyeken díjakat nyertem, akkor kezdtünk el beszélni arról, hogy esetleg zenei pályára lépjek. Tizenkettő-tizenhárom éves lehettem, amikor a tanárnő összeismertetett egy zongoratanárral, Monostori Gáborral. Hozzá jártam egy évig, illetve eljutottam egy zenei táborba is, amit szintén ő szervezett. Úgy mentem el, hogy senkit nem ismertem, és úgy jöttem el, hogy biztos voltam benne, hogy a Szent Istvánba akarok jönni.

Akkoriban rendszeres volt a Tiéd a Steinway című hangverseny, ahova bárki jelentkezhetett. A legjobbak zongora-felvételi nélkül jöhettek az iskolába. Így kerültem ide én is.

Monostori Gábornak rengeteget köszönhetek. Annyi mindent kaptam tőle zongorázás és zeneiség terén, de nemcsak erre tanított meg, hanem arra is, hogy hogyan lehet jó embernek lenni, és azt hiszem, ez még fontosabb.

Rengetegen voltak rám nagyon jó hatással, akik a megfelelő irányokba tereltek. Volt zeneirodalom- és zenetörténelem-tanárom, Kocsis Gábor, Horváth Gábor, a kamaratanárom, Belák Erzsi néni, a tanszakvezető. Az osztályfőnökünk, Békeffi Gabriella nem zenei, hanem közismereti részről támogatott. Záborszky Kálmán többször is felkért, hogy közreműködjek a Szent István Filharmonikusokkal és különböző koncerteken. Ezek mind elősegítették azt, hogy a helyes úton haladjak tovább.

Talán a legelső, ami eszembe jut a Szent István szellemiségével kapcsolatban, az a közösség. Sokszor úgy mentem haza az iskolából, hogy egyszerűen szétfeszített az öröm. Osztályonként húsz-harminc fő, négy évfolyam, így mindenki ismert mindenkit. Nyilván közös téma a zene, ez eleve elősegíti, hogy erős legyen a közösség, de emellett az iskola vezetősége rengeteget tett azért, hogy az iskolai közösség, illetve az osztályközösségek nagyon erősen összeforrjanak. Rengeteg remek zenésszel ismerkedtem meg, akikkel azóta sokszor dolgoztam együtt. De nem csak a zenéről szóltak a mindennapok, de a rengeteg fellépési lehetőség, például Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremében mind-mind elősegítette, hogy még jobban elköteleződjek ez iránt a pálya iránt.

Több kulcsmomentum is volt az életemben, például a két békéscsabai országos zongoraverseny, ahova nem mehetett akárki, a vizsgák alapján a tanárok eldöntötték, hogy ki lesz az a hét-nyolc ember, aki mehet ezekre a versenyekre. Az a jó a versenyekben, hogy nagyon sokat lehet fejlődni rövid időn belül, és a tanáraim ebben rengeteget segítettek.

Emellett nagy hangsúly van a kamarán is: mindenféle kamaraprodukcióban is részt vettem. Volt egy szuper zongoranégyesünk, az Umbsuli Quartet. A zenei személyiségemnek olyan alapkőletétele történt meg, ami alapvetően határozza meg a jelenlegi személyemet. Számomra tényleg megkerülhetetlen és nagyon nagy jelentőségű ez a négy év. Nagyon hálás vagyok, hogy ebben az intézményben tanulhattam és ide járhattam. (2024. június)

Pellet Sebestyén üzeni a jelenlegi konzis és zeneiskolás diákoknak: 

„Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy valaki sikeres zenész legyen, elengedhetetlen a tehetség mellett a szorgalom is. A sok-sok évnyi befektetett munka, a sok millió eljátszott hang előbb-utóbb megtérül. Kell emellé még egy vízió is, az embernek ki kell jelölnie egy célt, és haladni felé nap mint nap. És végül a szerencse is szerepet játszik, de szerintem a tehetség mindig utat tör magának. Ahhoz, hogy az ember jó zenész, vagy művész legyen szerintem rettenetesen fontos a ‘belső világunk’ karbantartása: fenntartani a kíváncsiságot magunkban, mindig megkérdezni és keresni a miérteket, inspirálódni a társművészetekben, világot látni, elmélyült emberi kapcsolatokat ápolni. A jó zenészség szerintem ritkán korlátozódik csak a hangszerre. Emellett nekem személy szerint a kamarazenélés egy másik olyan platform, ahol sokat formálódott a zenészségem, ilyenkor lehetőség nyílik más emberek, más világok megismerésére, ami minket is nagyban formál, emiatt ezt egy roppant fontos dolognak tartom (amellett, hogy nagyon szórakoztató is). Az, hogy most én ott vagyok, ahol, rengeteg embernek köszönhető: mind a konzis és egyetemi évek tanárainak, mind annak a közegnek és kapcsolati hálónak, amibe bekerültem az évek alatt. Nagy köszönettel tartozom Záborszky Kálmánnak is, aki az egyetemi évek alatt felismerte a tehetségemet, és az elmúlt években több lehetőséget is biztosított számomra, akár a Felfedezőúton sorozat keretein belül, akár a Szent István Filharmonikusok koncertjein való közreműködési lehetőséggel, ezek mind-mind gyümölcsöző hatással voltak a karrierem alakulására. ” (2026. április)