Istvánosok 21. - Solymosi Tari Emőke: „Élményadás, a lélek megragadása, a belső világ gazdagítása”

Záborszky Kálmán 1997 óta kér fel a Pastorale- és 2011-től a Felfedezőúton-sorozat szerkesztésére és vezetésére. A kezdetektől bizalmat szavazott nekem, a közel 30 év alatt szinte minden ötletemet elfogadta. Neki köszönhetem azt is, hogy több mint 20 évig a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban taníthattam zeneirodalmat. Előtte, körülbelül nyolc évig szakújságíróként tevékenykedtem. Éppen egy vele készített interjú után kért fel a munkára. A sorozatvezetői és az egykori tanári munka, az itteni légkör, a bizalom miatt mindig úgy éreztem, hogy része vagyok ennek a közösségnek, „családnak”. Mi mindannyian egyfelé nézünk, egyet akarunk.

A Pastorale-sorozat családoknak szól, a zeneházi kezdetek után az előadások már tíz éve a Pesti Vigadó dísztermében zajlanak, a Felfedezőúton-programok pedig gyerekeknek, illetve nagyobb diákoknak készülnek. Ez utóbbival eddig körülbelül 130 ezer fiatalt értünk el, és túl vagyunk a 420. előadáson is, ami 23 teljesen különböző produkciót jelent. A nézettségi rekordot 2023 novemberében döntöttük meg, a vetített képekkel, animációs filmrészletekkel, szavalással, tánccal színesített Petőfi-produkcióval, amelyet közel 9000 kamasz nézett meg. Remélem, az 500. előadást is együtt ünnepeljük majd.

A családoknak, vagy csak diákoknak készített produkciókat „ismeretterjesztő” előadásnak is szokták nevezni, de én nem szeretem ezt a szót. Természetesen bőségesen „terjesztek ismereteket” is, de az elsődleges célom

az élményadás, a lélek megragadása, a belső világ gazdagítása, az, hogy a közönség közelebb kerüljön a művészetekhez.

Fontos számomra, hogy a gyerekek, szülők, nagyszülők valami olyasmit vigyenek haza magukkal egy-egy ilyen előadásról, amit sokáig őrizhetnek a szívükben. Ami elvarázsolja őket, amitől csillog a szemük. A sorozatok főszereplője szinte mindig a zenekar, a Szent István Filharmonikusok, illetve a felkért táncművészek, valamint az énekes és hangszeres szólisták, a karmesterek. Nagy boldogság ezt velük és az itteni csapattal csinálni.

Mindezért én is sokat teszek – hiszen ez nem úgy működik, hogy az embernek séta közben, csak úgy eszébe jut a komplett előadás –, egy-egy megálmodott program megszerkesztéséhez, pontos kidolgozásához rengeteget kell kutatni. Adott esetben egy ilyen produkció összeállítása akár több időt is igénybe vehet, mint mondjuk egy tudományos konferencia-előadásra való felkészülés.

2023-ban, amikor Záborszky Kálmán átvehette a Kossuth-díjat, én pedig az azzal egyenértékű tudományos kitüntetést, a Széchenyi-díjat, bár nem egyeztettünk előzetesen, egyszerre érkeztünk a Parlament elé és együtt mentünk be. Nekem ez csodálatos érzés volt, még megtisztelőbbnek éreztem az elismerést így, hogy azzal az emberrel együtt kaphattam meg, aki a pályám kibontakozásához ennyi lehetőséget adott. Záborszky Kálmánnak kiváló érzéke van a tehetségek felfedezéséhez. Például már a gyermek Berecz Mihályról is pontosan tudta, hogy világnagyság lesz. Bennem is ő látta meg azt, hogy képes leszek ezeknek a különleges sorozatoknak a szerkesztésére és magas színvonalú vezetésére. Hálás vagyok ezért, és óriási szerencsének, vagy inkább isteni jótéteménynek tartom.