Istvánosok 22. - Mericske Zoltán: „Istvánosnak lenni a világ nyolcadik csodája”
Ez a Záborszky József alkotta zenekar egy csoda! A születésnapján és a halála évfordulóján mindig megemlékezem róla, és megdöbbenek azon, hogy a befutott zenészek, akik a volt AHZ-ben és a legrangosabb szimfonikus zenekarokban játszanak, hasonlókat írnak róla. A barátaimmal többen mondjuk: ha nincs a zenekar meg nincs Záborszky József, akkor belőlünk nem lett volna semmi. Annyi embernek szerzett rengeteg örömöt, adott hasznos életcélt, a zene által sikerélményeket, koncerteket, külföldi utakat – nem beszélve a barátságról, a közösségről, amit kialakított, hogy amíg élek, nem felejtem el. Hálásak vagyunk, hogy bekerültünk az akkor még csak István Gimnázium zenekarába.
Jó barátommal, Schwimmer Jánossal, a Győri Színház operaénekesével nyolcadikos korunkban ismerkedtünk meg az első zenei táborban. Ott tanultunk meg igazából dolgozni. Arra, hogy egymásra figyeljünk, szeressük egymást.
A legjobb példa erre a jubileumi zenekar. Még mindig van egy-két alapító tag, akik hetven évvel ezelőtt játszottak a zenekarban. Micsoda óriási dolog! Én olyan büszke vagyok, hogy az ütőszenekarom, ha megérem, jövőre lesz harmincéves. Rádöbbentem arra, hogy körülbelül a negyedik generációt nevelem most. Minden évben karácsonyi sörözés van, amit valamelyik volt tanítványom trombitál össze.
Nekem úgy indult a karrierem, hogy üstdobot hangolni se tudtam. Valahogy meggyőztek, hogy menjek le a zenei táborba. Hát eléggé elkényeztetett gyerek voltam, gondolom, ez látszik is rajtam. Záborszky József zsebébe egy térzene koncert után a hires Latabár Kálmán fia, a Kislatyi, a koncertélmény meghatottságában egy borítékot csúsztatott 5 ezer forinttal, amiből az „Öreg” vett egy pár régi tekerős hangolású üstdobot.
Az volt a karrierem kezdete, hogy odajött, a kezembe nyomott egy üstdobverőt, hogy „komám, játsszál!”
Fogalmam nem volt semmiről, a térzenén játszottam először, és a Konrád Gyuri bácsi, a híres brácsaművész magyarázta el egyáltalán, hogy hogy kell számolni: ha van egy szám odaírva, hogy kettő, akkor két ütem szünet, meg ő magyarázta, hogy hogy kell hangolni az üstdobot.
1970-ben, amikor másodikos gimnazista voltam, meghívták a szimfonikus zenekart Svájcba egy nemzetközi ifjúsági zenekari fesztiválra. Mi voltunk az egyedüli szocialista zenekar. Nyugatra egy ideig csak ez az egy utunk volt. Aztán később már nagyon sok helyre utazott a zenekar.
Az NDK-ba menet mindig óriási volt a hangulat. Huszonnégy órás vonatút, rögtön elkezdtünk gitározni. Ez az, amit se megvenni nem lehet, se elmagyarázni. Ezt csak az tudja, aki ott van. És az, hogy kiengedtek egy ifjúsági zenekart 1970-ben, tulajdonképpen a világ nyolcadik csodája volt.
További híreink
Kovács Dénes, a világjáró művész és reformer rektor
Kovács Dénes hegedűművész a 20. századi magyar zenei élet egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású alakja volt. Nagy szerepet vállalt a jövő hegedűseinek kinevelésében, így felsőoktatási tevékenysége mellett rendszeresen tartott mesterkurzusokat is a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolában.
https://papageno.hu/Istvanosok
olvass továbbDevich Márton: „Mindvégig megmaradtam a zene közelségében”
Devich Márton életében gyerekkora óta meghatározó szerepet tölt be a zene. Bár ő maga nem ezt a pályát választotta, zenei tudását kulturális újságíróként és a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek szolgálatában is kamatoztatta. 2016 óta a Bartók Rádió csatornaigazgatója. Fia, Devich Gergely csellóművész, aki a Szent István Király Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnáziumból indulva jelentős sikereket ért el pályája során, már Istvános növendékként is. Devich Mártont életének fő állomásairól kérdeztük, és arról is beszélgettünk vele, hogy milyen jelentőséggel bír egy fiatal számára egy támogató zenei közeg.
https://papageno.hu/Istvanosok