Istvánosok 9. - Makkos Noémi: „Istvánosnak lenni életérzés”

Ma, a Berlini Állami Operaház trombitásaként is elevenen, és nagy szeretettel gondolok vissza a kifejezetten intenzív Istvános évekre. Nagyon szerettem trombitaórára járni Király Tibor tanár úrhoz, tőle tanultam meg igazán trombitálni, és egyben rajongani a trombitálásért és zenéért. Az Istvánban tanultam meg az időmet is beosztani, mert rengeteg feladatunk volt, de mindent nagy örömmel csináltam.

A technikai tudást nem nehéz továbbadni, tehát amit ott tanultam a trombitálásról, azt igyekszem átadni a növendékeknek, viszont ezt az „Istvános” életérzést már nehezebb átadni olyasvalakinek, aki személyesen nem tapasztalta meg. A legfontosabb a közösség: erre nagyon nagy szükségünk van manapság, és

a fiatalok kifejezetten fogékonyak a közösségi élményekre.

A legjobb emlékeim a zenekarozáshoz kapcsolódnak. Hatalmas élmény volt a Szent István Filharmonikusokkal fellépni – a legcsodásabb hangversenytermekben, például a Müpában – és ez is közösségi élmény volt. A versenyekre szintén nagy szeretettel gondolok: például Brnóban kétszer is voltunk a rezesekkel az Istvános éveim alatt, és csodásan éreztük magunkat. Nyilván sokat számított, hogy sikereket is értünk el a versenyen, de egyben egy emlékezetes közös kaland is volt, egy kis nyaralás a rezesekkel.